Fő jellemzők
A 3784 km² területű Zala megye hazánk dél-nyugati részén fekszik, Vas, Somogy és Veszprém megye mellett, határ menti szomszédja Horvátország és Szlovénia, de Zalaegerszegről, a megyszékhelytől Ausztria is hamar megközelíthető.
A megye különböző tájegységek találkozásánál fekszik, ezért felszíne sehol sem különül el élesen a szomszédos tájaktól. Számos dombság, érintetlen erdőterület, változatos növényzet, gazdag állatvilág és sűrű vízhálózat jellemzi.
Jellemzően aprófalvas megye, gazdag hagyomány világgal, élő népművészettel. Sok településen tájház működik, melyben a falu történetét, szokásait, a régi idők hagyományait mutatják be. Vélhetően ennek a "gazdagságnak" is betudható, hogy egyre inkább előtérbe kerül a falusi turizmus.
Az évek során előtérbe került a gyógyturizmus, mely jelentős bevételi forrást jelent a megyének. A kiemelt gyógyvizek, illetve gyógyfürdők (pl.: Hévíz, Zalakaros, Kehidakustány, Lenti) mellett egyre több az élménypark is, mely a fiatalabb, szórakozásra és kikapcsolódásra vágyó korosztályt is ide vonzza.
Természeti értékei és adottságai miatt kedvelt kirándulóhely. Az erdők gazdag állatvilága teret ad a vadászszenvedélynek, vizei pedig kiválóan alkalmas horgászatra, víztúrákra.
Természeti adottságai mellett a megye gazdag történelmi emlékhelyekben is. Egyik legkiemelkedőbb a Keszthelyen található Festetics-kastély. De érdemes megtekinteni többek között az egervári várat, a Deák-kúriát, a Batthyányi-kastélyt Zalaszentgróton vagy a szentgyörgyvölgyi református templomot, hogy csak néhányat említsünk.
Vendégcsalogatók az ízes, hagyományos ételek, a helyi specialitások és nem utolsó sorban a zalai borok.

Rövid történet
Zala vármegyét egy 1138-ból származó oklevél említi elsőként, de a régészetei feltárások korábbi korok emlékét is felszínre hozták. Megyénk már az őskortól kezdve lakott terület volt. A rómaiak már időszámításunk kezdete körül megjelentek, s ők hagyományozták az utókorra az első épületeket és nevükhöz kötődik a kor két legismertebb zalai településén, Zalalővőn, illetve  Fenékpusztán áthaladó Borostyánkő út is.
A Szent István király nevéhez fűződő megyerendszer létrehozását követően fellendült a terület: egyre több nagybirtokos telepedett le, várakat, kolostorokat, templomokat építtettek, melyek közül sok még mai is közkincse megyénknek.
A törökdúlás időszaka más területekhez hasonlóan Zalán is nyomot hagyott.  A törökök elvonulását követően elnéptelenedett falvak, romos templomok, kolostorok, elhagyatott palánkvárak, műveletlen területek fogadták a visszatérőket, illetve a más területről ide menekülteket. A 18. századra a megye újjáépült, elvesztett jobbágyaik helyett néhány földesúr németeket telepített birtokaira. Lassan de biztosan megindult a fellendülés, melyhez a kereskedelem előtérbe kerülése és megerősödése is hozzájárult.
A reformkor újabb lendületet és Deák Ferenc révén országos ismertséget adott Zalának. A század közepén megkezdődik a vasútépítés, s a megye gazdasági fejlődése. A vasút révén Nagykanizsa gazdasági, Zalaegerszeg pedig közigazgatás központtá vált. Az első világháború utáni békeszerződés "megcsonkítja" megyénket: a délnyugati területeket és a Muraközt elcsatolják, 1950-ben pedig közigazgatási átszervezés miatt a Balaton északi partja,  Keszthellyel együtt  Veszprém megyéhez kerül, s  csak 1979-től tartozik ismét Zalához.
A megye gazdasági fejlődésének igazi mérföldkövét az 1930-as évek sikeres olajkutatásai adják, s a fúrások során   több helyen is forró  ásványi anyagokban gazdag vizet találtak. Még az olaj a gazdaságot lendítette fel, addig a gyógyvizek "felfedezése" a turizmus meghonosodását alapozta meg, mely napjainkban egyre nagyobb szerepet kap.